A Hévíz elnevezés elsőként egy 1328. március 28-án kelt oklevélben fordul elő, amelyben a veszprémi káptalan beiktatja Magyar Pál gimesi várnagyot Szentandrás - páh nevű birtokába. A birtok határainak leírásánál említették meg a közönségesen hévíznek mondott helyet is (''ad locum vulgariter heuvyz dictum''). A hévíz név a nyelvészek szerint ''folyó, meleg forrást'' jelent, s ilyen értelemben használták ezt a kifejezést a középkorban is.

Hévíz bemutatása

Hévíz A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségből, s a század végén megszületett Hévízfürdő. 1731-ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti főorvosa és fizikusa végezte el 1769-ben. A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették. A II. József - féle 1783. évi, első katonai felmérés térképén a ''meleg, kénes tó'' megjelöléssel illették a hévízi tavat, a belőle kivezető malomér pedig ''Hévíz - patak'' néven szerepelt. Hévíz neve 178O-ban jelent meg először nyomtatásban, Windisch Károly Gottlieb német nyelvű munkájában ( ''A magyar királyság geográfiája''). Ugyancsak említette Hévízet Korabinszky János Mátyás 1786-ban kiadott magyar földrajztörténeti lexikona is. A Hévíz - völgy értékét a XVIII. században elsősorban a malmok és a néhol kitűnő szénatermés jelentették. A század utolsó évtizedében került előtérbe a gyógyító víz hasznosítása, melynek újra felfedezése és a fürdőhely kiépítése gróf Festetics György érdeme.

A jelentősebb fejlődés lehetőségét az 1857-58. évi tagosítás, majd egy évtizeddel később a veszprémi püspökség és Festetics Tasziló gróf között létrejött csereszerződés biztosította. Ez utóbbinak köszönhetően az uradalom építésre alkalmas területhez jutott, ahol kiépítette az ún. Új-telepet . 1871-ig a tó közelében hét ház épült meg. Az 1870-71-ben épült ún. Hetes ház ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a fürdőtelep egyre inkább országos jelentőségű, látogatott hely lett. [inset side="right" title="A város címere"] Hévíz város címere kerek talpú, kékkel és ezüsttel vágott pajzs, kék mezőben jobbra forduló, előre lépő, vörös nyelvet öltő, mellső jobb mancsában kardot tartó kiterjesztett szárnyú, bojtos farkú arany griffmadár. A címer alsó mezőjében zöld levelű, kinyílt piros tavirózsa. A címer ábrázolható a talpát övező, egymást keresztező, két arany színű égerfa ággal is. Tovább[/inset]A századfordulón a Festetics család hosszabb-rövidebb ideig bérbe adta a fürdőt. 1898-ban Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak köszönhetően indiai tavirózsák kerültek a tóba. A virágok ma is látványosságai Hévíznek, mely a város jelképévé vált (A gyógyvizű tó különlegessége, hogy egész Közép-Európában egyedül itt virágzanak a szabadban a melegvízi tündérrózsák). A hévízi tó fejlődésének jelentős lendületet adott, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a Festetics uradalomtól. A fürdő életében jelentős változások történtek: 1909-re elkészült a "Kurszalon", új fürdőházak épültek, 1907-ben alakult ki a kéttornyos, jellegzetes fürdőbejárat. Ez időben készült el a Hévíz Szanatórium és Gyógyszálloda.

Hévíz az ország legjelentősebb gyógyfürdőjévé 1911-től vált, hihetetlen szálloda- és üdülőépítési program kezdődött. A két világháború között Hévíz jelentősége egyre nőtt: mivel a trianoni békekötés után elcsatolták a fürdőhelyeket is. Hévíz Magyarország legjelentősebb fürdőjévé vált. A tó körül folytatódtak az építkezések, s 1926-ban kiépült a strandfürdő, egy évre rá pedig az emeletes strandépület a tó északi partján. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott, így teljesen fedetté, zárttá vált. Az 1920-as évek közepén kezdődött a nagy üdülők építése. A háborús időszak majd az azt követő bizonytalan politikai helyzet és a tulajdonos Festetics család távozása nem tette lehetővé a további fejlesztéseket. A háborús években a külföldi vendégek szinte kizárólag Németországból érkeztek. 1944-45-ben sok sebesült katonát gyógyítottak a fürdőtelepen. 1948-ban Hévízfürdőt államosították, a következő évben a vendéglátóhelyek is állami tulajdonba kerültek.

1952. január 1-jén a fürdőtelep épületeiben létrehozták a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat, amely ma a Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház. Hévíz lett az ország legnagyobb mozgásszervi reumás megbetegedéseket gyógyító fürdőhelye. Az 1970-es évek közepétől elkezdődött a tófürdő újjáépítése - a korszerűsítés, téliesítés közel egy évtizedig tartott. 1986 márciusában a hévízi fedett tófürdő központi faépülete kigyulladt és nagy része leégett. Több mint két évre volt szükség a teljes felújításra. Az 1989-90-es rendszerváltozás természetesen gyökeres változást eredményezett Hévízen is. Jelentősen megemelkedett a nyugatról, elsősorban a német nyelvterületről érkezők száma és aránya. A szakszervezeti üdülők jelentős részéből a magánosítás után modern, jól felszerelt szálloda létesült. Az 1990-es évek minden eddiginél nagyobb fejlődét hozott a településnek. Bel- és külföldi beruházásokban sorra épültek a szállodák, a vendéglátóhelyek. Héviz 1992. május elsején kapta meg a városi címet. A következő évben alapította első középiskoláját, a Bibó István Gimnáziumot. A kilencvenes évek közepére egyre több szolgáltatással, rendezvénnyel központjává vált környezetének. Az évtized második felében több templom épült Hévízen. 1999 szeptemberében felavatták az új sportcentrumot és a modern, tágas városházát. A XXI. század elején Hévíz Magyarország és Európa egyik legkedveltebb és az év minden szakában látogatott, dinamikusan fejlődő fürdővárosa.