A Balaton-felvidék vonulatai közé ékelődött Tapolcai-medence legértékesebb látnivalója, a Tapolca városa alatt húzódó tavasbarlang, amelyet 1902-ben fedeztek fel.

A Tapolca központjában található barlang utcai öltözékben, szakszerű vezetés mellett látogatható, de a csónakázáshoz külön kísérőt nem tudnak biztosítani.

Tapolca természeti ritkaságát, 1902-ben kútásás során fedezték fel, majd tíz évvel később a látogatók előtt is megnyitották. A mintegy négy kilométerre tehető, a víz által kialakított járatrendszerből ma két és fél kilométernyi bejárható. A tavasbarlang élővilágának közismert és legfeltűnőbb képviselője a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), egy apró halfajta, amelyet a tapolcaiak csetrinek hívnak.
A karsztvíz által kialakított háromszintű barlangrendszer alsó termeit és a felső járatok egy részét 19 Celsius-fokos víz borítja. Ezt a mintegy 300 méteres szakaszt csónakkal lehet körbejárni. A változó mélységű, tiszta vízben jól láthatók az alsó termekbe vezető lejáratok is. A szarmata mészkőben kialakult barlang különös érdekességét a benne levő tavak nyújtják, melyek zöldes színű vízén - néhány évnyi szünet után - 1998-tól újra lehet csónakázni. A legnagyobb terem csaknem 20 méter hosszú, 3-5 méter széles és 8 méter magas. Az utcaszintről 75 lépcsőfokon jutunk le a barlangba, melynek legnagyobb terme, a Lóczy-terem csaknem 20 méter hosszú, 3-5 méter széles és 8 méter magas. Itt is és a következő, Batsányi-teremben is eredeti szépségükben láthatók a vízoldotta üregek.

A Batsányi-teremtől néhány lépés a régi csónakkikötő. Csaknem méteres mélységű kristálytiszta vízen csónakázhat itt a látogató. Így látogatható a Maximum-terem, ahol a rendszer legszebb kristályai vannak. A barlang kialakulása a térség geológiai múltjával, a mélyrétegekben lévő meleg víz oldóhatásával magyarázható. A Barlang különlegessége a látványon túl, hogy a benne lévő tavak vizének hőmérséklete jóval magasabb volt a környző kutak vizének megszokott hőmérsékletétől, így a barlang levegője is melegebb az átlagos pincehőmérsékletnél.

A tavasbarlangot bezáró kőzet a középső-miocén kor szarmata korszakában, 13.7 millió éve képződött. Kőzettömegét tehát az egykori Szarmata-tenger üledékeiből képződött mészkő és márga rétegek alkotják. A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, amely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A fiatal szarmata mészkő a 210-230 millió éve képződött felső-triász dolomitra támaszkodik, amelyből hideg karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. Ugyanez a dolomit a felszín alatt több száz méterrel lejjebb is megtalálható, ahol - a medence tájképét alapvetően meghatározó - napjainkra kihunyt tűzhányók utóvulkáni működésének köszönhetően az oda lejutó víz kb. 40 oC-ra felmelegszik, majd repedéseken keresztül feláramlik. E két forrásból származó, egymással keveredve immár 18-20 oC-os víz alakította ki a járatokat, amely a mára már nagyrészt száraz Kórház-barlang felől, északi irányból áramlik lassan a Malom-tó forrásai felé. A számos forrásszájon - a jégkorszakok óta - feltörő víz összefolyva a Tapolca-patakot táplálja. Az 1800-as évek végén medrét a felső szakaszon duzzasztással szélesítették ki. Így jött létre maga a Malom-tó, és a duzzasztás következtében csónakázhatóvá vált a tavasbarlang.

A Tapolcai-tavasbarlang egyike volt hazánk azon alig kéttucat barlangjának, melyeket a barlangok általános védettségének kimondása előtt, már 1942-ben - hazánkban másodikként - védelem alá helyeztek. 1982 óta fokozottan védett; kiemelt védelmi státuszát geológiai, genetikai, morfológiai, hidrológiai és biológiai értékei, valamint kiterjedése indokolja.